Osvát Erzsébet: Útra kelt a nyár
Fürge lábán,
lenge szárnyán
útra kelt a nyár.
Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.
Gólyák, fecskék,
fülemülék
elkísérték messze.
Erdő, mező,
elszendergett,
és észre sem vette.
A kék eget,
a meleget
mind becsomagolta
A fellegek
keseregnek,
siratják azóta.
Tordon Ákos: Őszi mondóka
Aranyhintón jött a nyár,
hintója már messze jár.
Ezüst szánon jön a tél,
erről dalol most a szél.
Lám, a tűz is erről pattog.
Gyerekek ma bent maradtok!
Kint esik,
Bent a meleg
jólesik.
Vers hallgatás
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyról gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
|